A HÁZASSÁG TEOLÓGIÁJA

Christopher West

 

 

A Katolikus Egyház a 20. században egyre többet beszélt a házasság teol-járól, kezdve XI. Piusz Casti Connubii enciklikájával, a II. Vatikáni Zsinat tanításán és VI. Pál Humanae Vitae enciklikáján keresztül II. János Pál írásaiig és eredeti meglátásáig. A Katolikus Egyház házasságról szóló 2.000 éves tanításának több, mint 2/3-a II. János Páltól származik.

 

II. Vatikáni Zsinat jellemvonása, hogy a pusztán „jogi” bemutatás helyett személyeses megközelítést használ. Más szavakkal mondva nemcsak a „kötelességkről” és jogokról” beszél a házasságban, hanem a felek bensőséges, egymás közötti szeretetéről. „Ez az egyszerre emberi és isteni természetű szerelem a házastársakat szabad és kölcsönös gyöngéd érzelemmel és tettekkel bizonyított önajándékozásra vezeti, és egész életüket áthatja; sôt nagylelkű tevékenysége által maga is tökéletesedik és növekszik. Messze fölülmúlja tehát a pusztán erotikus vonzódást, mely ha önzésbôl fakad, gyorsan és szánalmasan elenyészik.” GS 49

 

Az „egyszerre emberi és isteni” házastársi szeretet bemutatása a házasság teológiájának feladata. Kezdjük a II. Vatikáni Zsinat és a Kánonjog tanításával.

 

A házasság fogalma

 

A házastársi szeretet és élet bensôséges közössége, melyet a Teremtô alapított és törvényeivel körülvett, a házassági szövetség, azaz a visszavonhatatlan személyes beleegyezés által jön létre. Így az emberi tettbôl, mellyel a házastársak kölcsönösen átadják és elfogadják egymást, Isten rendelésébôl szilárd intézmény keletkezik a társadalom színe elôtt is; ez a szent kötelék mind a házastársak és a gyermek, mind a társadalom javát tekintve nem az emberi szabad akarattól függ.  (GS 48)

 

Bensőséges élet- és szeretetközösség: a házasság a legszorosabb, legbensőségesebb emberi barátság. Magában foglalja, hogy az ember egész életét megosztja házastársával. A házasság kölcsönös alárendelése annyira bensőséges és teljes, hogy a pár – egyéniségük elvesztése nélkül – egy test és egy lélek lesznek.

 

Kizárólagos élet- és szeretetközösség: a 2 személy bensőséges közössége olyan, amely kizár mindenki mást. Ez teljes hűséget követel meg a házaspártól. Ez a kizárólagosság lényeges a gyermekek java miatt is.

 

Felbonthatatlan élet- és szeretetközösség: a férj és feleség nem múló érzelem vagy csupán erotikus hajlam miatt köt szövetséget, az önző cél hamar elenyészik. Hiteles szeretetből kötnek szövetséget erős és visszavonhatatlan akarattal. Egységüket betetőzi a házastársi kapcsolat egysége, ami széttörhetetlen köteléket ad a párnak. A megkereszteltek számára ezt a köteléket megpecsételi a Szentlélek, és abszolút felbonthatatlan lesz. Az Egyház nem annyira azt tanítja, hogy a válás rossz, hanem, hogy az lehetetlen.

 

A házasság férfi és nő szövetsége: a nemek kiegészítése a házasság lényege. Ezért lehetetlen az azonos neműek házasságának elismerése.

 

A házasság a Teremtő szándéka: Isten a házasság szerzője. Ő véste belénk a házasságra szóló hívást, aki férfinak és nőnek teremtette az embert. A házasságot Isten törvényei szabályozzák, amelyet húségesen ad át az Ő menyasszonya, az Egyház. Az ember így nem változtathatja meg a házasság értelmét és célját.

 

A házasság a férj és feleség javáért van: „Nem jó az embernek egyedül lennie!” (Ter 2,18) A férfi és a nő összeköti életét a házasságban a maga javáért, a közös jóért, azért, hogy gazdagítsák egymást, s végső soron, hogy elnyerjék az üdvösséget.  A házasság a legalapvetőbb kifejezése annak a hivatásnak, hogy szeressünk minden Isten képmására teremtett embert.

A házasság a gyermekek nemzésére és nevelésére irányuló közösség. „A házasság intézménye és a házastársi szerelem természetszerűleg a gyermek nemzésére és nevelésére irányul, és ezekben teljesednek be.” (GS 48) A gyermekek a házastársak kölcsönös szeretetéből származnak. A gyermekvállalás kifejezett kizárása ellentmond a házasság természetének és céljának.

 

A házasság szövetség. A házasság része egy törvényes megegyezés, ugyanakkor a pár szövetsége is, amely erősebbé, szetebbé teszi közösségüket. A szövetség több a jognál és a felelősségnél. A szövetségség által a házaspár meghívást kap, hogy megossza Isten szabad, teljes, hűséges és gyümölcsöző szeretetét.

 

A házasság szentség: Két megkeresztelt házassága hatékony jele a Krisztus és az Egyház közötti egységnek. Egy keresztény és nem-keresztéány házasságát „jónak és természetesnek” ismeri el az Egyház, s bár az nem szentség, részesül a szentségi házasság javaiban és céljaiban.

 

A házasság Isten tervében

 

A Szentírás azzal kezdődik, hogy Isten megteremti a férfit és a nőt saját képmására és hasonlatosságára, s a „Bárány menyegzői lakomájának” képével fejeződik be. A Szentírás úgy beszél a házasság intézményéről és annak értelméről, hogy azt Isten adja. A nehézségek a bűn miatt vannak. Az Ószövetségben Isten úgy írja le szeretetetét, mint a férfj szeretetét menyasszonya iránt. Az Újszövetségben Krisztus által testet ölt ez a szeretet. Krisztus úgy jön el, mint mennyei Vőlegény, hogy felbonthatatlanul eggyé legyen menyasszonyával, az Egyházzal.

A házasság nem periférikus kérdés a keresztény életben. II. János Pál pápa mondja: Ezen a világon nincs tökéletesebb és teljesebb képmása Istennek, aki Egység és Közösség.

Sőt még messzebb megy a szentatya, amikor azt mondja, nem érthetjük meg a keresztény misztériumot, csak ha emlékezünk arra a „nagy titokra”, amely a férfi és a nő teremtésében és a házastársi szeretet hivatásában is benne van. Hasonlattal élve Isten örök terve, hogy „házasságra” lépjen velünk (l. Oz, 2,19) Ezt az örök tervet azáltal mutatja meg nekünk, hogy férfinak és nőnek teremtett és házasságra hív.

 

Férfi és nő: a Szentháromság képmása

 

Az emberi személy Isten képmására van teremtve (l. Ter 1,27). II. János Pál pápa hatalmas előrelépést hozott a katolikus gondolkodásban, amikor ezt a képmás szerepet nemcsak az emberiségre és az egyénekre vonatkoztatta, hanem a férfi és a nő közösségére.

„Az Isten szeretet: benső életét a személyes szeretetközösség misztériumában éli. Azáltal, hogy a férfi és a nő emberi természetét a sajátképmására teremti, a lelkiismerettel együtt beléjük oltotta a szeretetre és a közösségre szóló meghívást, azaz képességet és felelősséget. Ezért van az emberben képesség a szeretetre és a közösségre, s ugyanezért felelős is értük.  Így a szeretet minden egyes ember alapvető és természetszerű hivatása. A keresztény kinyilatkoztatás két sajátos módot ismer a szeretet azon hivatásának teljesítésére, amely az emberi személyt teljes egészében érinti: a házasságot és a szüzességet. A maga sajátos módján mindkettő hiteles megnyilvánulása az ember végső igazságának, annak az igazságnak, mely szerint az ember "Isten képmására teremtetett".” (Familiaris Consortio 11)

Így a házasság és a keresztény cölibátus nem szemben áll egymással, ugyanabból az őszinte önajándékozó „jegyesi” szeretetre szóló hívásból fakad. Bizonyos értelemben minden férfi hivatása, hogy férj és atya legyen. S minden nő arra hivatott, hogy feleség és anya legyen. Ezért a férj, feleség, atya, anya, testvér kifejezések alkalmazható a családi és szűzi hivatásra egyaránt. A kettő különböző, de egymást kiegészítő utak, s eggyé tesznek minket Isten családjában.

 

A házasság a földön előképe a mennyei szeretet és közösség valóságát. Amikor Krisztus egyeseket a cölibátusra hív „Isten országáért” (Mt 19,12) arra hív, hogy „ugorják” át azt a házasság szentségét és éljék meg azt az egységet, amely egyedül képes betölteni az embert: Krisztus és az Egyáz mennyei házasságának közösségét.

 

Házasság: szentsége Krisztus és az Egyház szentsége

 

A keresztények házassága szentség a jegyesek keresztsége miatt. Más szavakkal a házasság élő jele a Krisztus és az Egyház szeretetének. A házassági íréretet a mindennapi elköteleződésben élik meg, különösen is az „egy test” közösségében. Amint azt Szent Pál mondja: „Ezért az ember elhagyja apját és anyját, a feleségéhez ragaszkodik, és ketten egy test lesznek« . Nagy titok ez; én pedig Krisztusról és az egyházról mondom!” (Ef 5,31-32)

Mivel a férj és feleség „egy test” közössége „kezdettől” előrevetíti Krisztus és az Egyház igazságát ezért beszél úgy II. János Pál pápa a házasság szentségéről, mint alapvető szentségről. „Az Újszövetség minden szentsége bizonyos értelemben a házasságban találja meg prototípusát.” (Általános kihallgatás -, 1983. Jan. 5.) Ezért a keresztség „menyegzői fürdő” (Általános kihallgatás – 1982. Okt. 20.) és az Eucharisztia a „Vőlegény és Menyasszony szentsége”. (KEK 1617) Amikor Krisztus testét magunkba fogadjuk titokzatos módon, mint egy vőlegényt, akkor új élet fogan meg bennünk – a Szentlélekben való élet. Ugyanez a Szentlélek teremti meg a jegyeseket egyesítő köteléket a házasság szentségében.

Ez az a mély misztérium, amelyben a házasság részesül. Az Eucharisztia tehát a keresztény házasság igazi forrása. „Az eucharisztikus ajándékban találja meg a keresztény család életének alapját és "közösségének", valamint küldetésének "lelkét.” (Familiaris Consortio 57), vagyis azt a szeretetet, ahogy Isten szeret.

 

A házastársi ölelés

 

Az Egyház úgy erősíti meg a házassági köteléket, hogy a felek megfelelő módon kölcsönösen kifejezik, hogy önként, szabadon kötnek házasságot. A szexuális egység ezt beteljesíti, megpecsételi, tökéletessé teszi. A szexuális egyesülés akkor azt jelenti, hogy a házassági ígéret testet ölt. A testi egység az a nyelv, amelybe belevéste Isten a házasság szövetségét: amely szabad elköteleződés a felbonthatatlan szeretetegységre, ami hűséges és nyitott a gyermekekre.

Ha a felek szexualitásuk megélése által szándékosan ellentétesen cselekszenek, akkor a házastársi intimitás kevesebb lesz annál, aminek Isten akarja. Milyen egészséges egy házasság, ha a jegyesek rendszeresen hűtlenek fogadalmukhoz? A felek ilyenkor ahelyett, hogy megújítanák házastársi ígértüket, ellentmondanak annak. És milyen egészséges lehet egy házasság, ha a felek

Ha az Egyház gyakran vitatott szexuális erkölcsi tanítását ezzel a szemmel nézzük, akkor az nagyon világos lesz. Mint minden más szentség, a szexuális egység (mint a házasság szentségének beteljesedése) Isten életét és szeretetét jelzi.

A szexuális egyesülés, amely szabad, totális, hű és nyitott az új életre (vagyis a testi egység igazán kifejezi a házastársi ígéreteket) akkor Krisztus és az Egyház közösségét jelzi és abból részesedik. A maszturbáció, a paráználkodás, a házasságtörés, a szndékos sterilizáció, a homoszexuális tettek stb. – egyik sem jelzi és adja vissza pontosan Krisztus Egyház iránti szeretetét. Ezek nem házastársi magatartások. A szexuális egység a házasság beteljesedése legyen „emberi” és „természeténél fogva alkalmas a gyermekek nemzésére”. (CIC 1061)

 

A házasság és a bűn által okozott rendetlenség

 

A nagyszerű házasság képét gyakran cinizmussal és ellenállással fogadják. Amikor Jézus a házasság felbonthatatlanságáról beszélt, még tanítványai is azt mondták: „Ha így áll a dolog az ember feleségével, nem érdemes megházasodni.” (Mt 19,10)

Egyetemes tapasztalat, hogy a házasságot nehézségek övezik. ’ Miként hitünk mondja, e rendetlenség, amelyet fájdalommal tapasztalunk, nem a férfi és a nô természetébôl, nem is kapcsolatuk természetébôl, hanem a bűnbôl származik. Az ősbűn -- mint Istennel való szakítás -- elsô következményként a férfi és a nô eredeti közösségének megtörését vonta maga után. (KEK 1607)

A történelem megerősíti a Teremtéstörténetben található szívszorító történetet, hogy az Isten iránti engedetlenségből pusztító rendetlenség fakad a nemek között. A férfi és nő közötti különbségek inkább feszültséget és megosztottságot okoznak, mint egymás kiegészítését eredményeznék és közösséget teremtenének. A nemi vonzódás, amit Isten eredetileg mint erőként adott, hogy az ember úgy tudjon szeretni, ahogy kell  a bűn miatt a saját élvezet utáni vággyá lett mások terhére.

Mindez mély személyes sebeket ejt a férjeken és a feleségeken és a gyermekeiken, akik viszont úgy nőnek fel, hogy a bukott szülők magatartását követik. Így könnyű elveszíteni a házasságba vetett hitet. Még Mózes is megengedte az emberi gyöngeség miatt a válást. Jézus ezt mondja: „Mózes a ti keményszívűségetek miatt engedte meg nektek, hogy elbocsássátok feleségeiteket. De ez kezdetben nem így volt.” (Mt 19,8)

Krisztus képes helyreállítani Isten házasságra vonatkozó kezdeti tervét, mint normát, Ő képes elvenni „szívünk keménységét.” A kánai menyegzőn művelt csodája a házasság megváltása volt. Ha a pár életében „fogytán a bor”, amire szükség van, hogy Isten terve szerint éljék meg házasságukat, Krisztus azért jött, hogy túláradó bőségben „helyreállítsa a bort.” (Jn 2)

 

Meghívás a megtérésre

 

Ha a férfiak és nők úgy élnék meg a házasságot, ahogy Isten azt „kezdetben” akarta, akkor mindig elutasítanák azt, amit szembe áll Isten tervével és szüntelen alávetnék magukat a megváltás kegyelmének. Krisztus keresztje így az Egyház házasságról szóló teológiájának középpontjában van.

Mivel a férfi és a nő először Istentől fordult el, ez eltorzította egymással való kapcsolatukat, s ebben az értlemben a házasság azt kívánja, hogy radikálisan visszatérjünk Istenhez. Így a házasság teológiája nem csak informális, hanem mindenekelőtt transzformális lesz. Arra hívja a párt, hogy állandóan törekedjen a személyes megtérésre. És csak akkor, ha a házasok megtagadják magukat és felveszik keresztjüket, hogy kövessék Krisztust, akkor lesznek képesek megtapasztalni a házasság igazi örömét, amivel Isten el akarja árasztani őket.

A házasság ls családi élet – mondja II. János Pál – „a jó és gonosz, az élet és halál, a szeretet és a szeretetlenség harcának középpontjában áll.” (Levél családoknak 23). A házasság igazságát megélni egy nehéz küzdelem, még azoknak is, akik érkölcsileg nevelik magukat. A lelki harc lényege, hogy először ellen kell állnunk a gonosznak (a világban és önmagunkban) és úgy kell szeretni egymást, ahogy Krisztus az Ő mennyasszonyát, az Egyházat.

 

 

Örömhír a világnak

 

A történelem népekről beszél, akik eltávolodtak az Egyháztól, mert nem értenek egyet azzal, amit az a házasság természetéről és céljáról mond. Az ádáz küzdelem ellenére, ami a jelenben is zajlik, az Egyház szilárdan hirdeti tanítását. Miért ilyen makacs az Egyház? Mert a házasság Isten szeretetnek elsődleges szentsége. Ha kevesebbet állítanánk a házas szeretet természetéről és értelméről, akkor Isten szeretetének természetét és értelmét kicsinyítenénk le.

Szinte úgy tűnik, lehetetlen megélni azt, amit az Egyház a házasságról tanít! „Embernek ez lehetetlen, de Istennel minden lehetséges.” (Mt 19,26) Amikor életünket alárendeljük a megváltás kegyelmének, akkor lehetséges megismerni azt az örömet és szabadságot, amely abból fakad, hogy megéljük igazi emberségünket, mint azt, hogy Isten képmásai és hasonmásai vagyunk. Tényleg lehetséges a férfiaknak és nőknek, férjeknek és feleségeknek helyreállítani a megfelelő egyensúlyt és a kölcsönös odaadást kapcsolatukban.

Ez az evangélium örömhíre. A Szentlélek kiáradt szívünkbe (Róm 5,5). A szeretet Lelke Krisztus keresztjét gyümölcsözővé teszi életünkben és képessé tesz arra, hogy megéljük a házasság teljes valóságát. Az Egyház sohasem szűnik meg hirdetni az üdvösség örömhírét!

---

Amíg az oldal tulajdonosa nem helyez el itt tartalmat, addig a mai napi leglátogatottabb oldalak listája jelenik meg!

 

Oldal: A házasság teológiája (Christopher West)
Maga László holnapja - © 2008 - 2024 - magal.hupont.hu

A HuPont.hu ingyen weboldal szerkesztő mindig ingyenes. A weboldal itt: Ingyen weboldal

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat